Biciklista

Térképes szaknévsor, a kerékpárszaküzletek országos térképe

Címlap Magazin Bikemag Eurobike 2011: a Trelock újdonságai

Eurobike 2011: a Trelock újdonságai

A Trelock nevét minden bizonnyal már mindenki hallotta, aki bringás körökben mozog, aki meg nem, a márkanév alapján talán az is tud következtetni rá, hogy a kerékpáripar mely szegmensében tevékenykedhetnek. És nem is trafál nagyon mellé, csak a valóság ennél sokkal több: a vagyonvédelmet az utóbbi években két további szlogen egészíti ki, és ezekhez természetesen megfelelő termékek is csatlakoznak…

Read more http://feedproxy.google.com/~r/bikemag/~3/U_-C5AfatOs/eurobike-2011-a-trelock-ujdonsagai

 
  • Idén lesz utoljára csapatidőfutam az országúti világbajnokságon
    Az UCI bejelentette, hogy az innsbruck-i világbajnokságon láthatjuk utoljára az UCI csapatok időfutam versenyét és idén a férfiak és a nők is azonos pénzdíjakat fognak kapni az osztrák VB-n. Míg az országúti kerékpársport iránt rajongók a Giro-ra koncentrálnak azalatt fontos bejelentést tett a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség. David Lappartient tavaly szeptemberi nyilatkozatával szemben, jövőre Yorkshire-ben az UCI csapatok már nem állhatnak rajthoz, egy évvel hamarabb száműzik őket a világbajnokságról, helyettük viszont megvan annak a lehetősége, hogy nemzeti válogatottak mutathassák meg magukat a világ szeme előtt. Az UCI 1962 és 1994 között már rendezett csapatidőfutamot nemzetek számára, akkor négy fős csapatok számára a táv 100 km felett volt. 2012-ben került vissza ez a szám a világbajnokságokra, viszont a nemzeti válogatottak helyett UCI licenccel rendelkező (Worldtour, pro-kontinentális, kontinentális) csapatok vehettek részt rajta. Viszont az UCI most újra végiggondolta a VB programját és inkább a nemzeti válogatottak felé szeretne nyitni. A csapatidőfutam az UCI csapatok számára is komoly anyagi megterhelést jelent, erre jó példa a dohai világbajnokság, ahol pl a Lotto Soudal költségei 40000-50000 Euro között voltak. A másod- és harmadvonalbeli csapatok számára viszont kitűnő megjelenési lehetőséget jelentett az időfutam, az idei VB-re pl mind a hat osztrák kontinentális csapatot meghívták. A 2018-as világbajnokságon a nemek közti kiegyenlítődés tovább folytatódik, ugyanis Innsbruck-ban a nők és a férfiak azonos pénzdíjakat fognak kapni.
  • Rudy Project Protera fejvédő teszt: közel tökéletes
    Nagyon hiányzott már a Rudy Project palettájáról egy igazi montis modell! Oké, ott a Windmax, a Sterling és társai, de ezek inkább napellenzővel is ellátható országútis kivitelek. Ennek most vége, a Protera egy ízig-vérig hegyikerékpáros bukósisak. Persze eddig is vidáman bringáztam terepen a Racemasteremben, de azért ideje volt, hogy legyen trail/enduro fejvédőjük is. A Protera ütős kinézetű, teljesen illeszkedik a mai trendekhez, szerencsére azonban a harsány színek mellett kapható „sima” fekete, szürke és fehér is. Nyilván a kék/narancsot választottam, hiszen illik a Bikemag csapatmezhez! Az eddig Rudy Project sisakok kényelmével sem volt gondom, de a Protera olyan, mintha a fejemre öntötték volna. Ehhez nem árt tudni, hogy az olasz cég modelljeinek nagyobb része a keskenyebb „ovális” fejekre illeszkedik a legjobban, nem a nagy kerekekre, mint az enyém. A Protera viszont öblösebb, jobban beleül a fejem, nagyobb tarkó és halánték védelemmel rendelkezik. Sok innováció megtalálható benne, az extra lapos Divider Pro pánt állító hevedertől az Adjustable Comfort Fit fejméret állító rendszeren át a cserélhető (színű) Strap Quick-Change pántokig, de aki izzadós mint én is, annak az Airframe  szivacs lesz a megváltás. Mi is ez? A homlokod feletti részen a szivacsozás nem közvetlenül az EPS habhoz, vagy a fejméret állító rendszerhez csatlakozik mint más fejvédőknél, hanem műanyag rácshoz, ami jelentősen eltartja a szivacsot a héjtól. Így a szellőzés zavartalan alatta és sokkal jobban szárad, vagyis később telik meg izzadtsággal, mint a hagyományos rendszerű szivacsok. Eddig nem sikerült annyira megizzadni benne, hogy annyira megteljen izzadtsággal, hogy az arcomra folyjon, pedig ez nem volt ritka eset előtte. Héjszerkezete Triple In-Mold technológiával készül, ami azt jelenti, hogy nem csak a felső és a tarkó/halánték részen van “egybesütve” az EPS hab és a külső kemény héj, hanem a sisak alsó részén is, ami sokkal szebbé teszi a kinézetét. Arról nem beszélve, hogy az EPS hab elég érzékeny az UV sugárzásra és a sérülésekre is, így tartósabb lesz a fejvédő ezzel a technológiával. Érdekes, hogy mára teljesen elmaradt a „lyuk csata” a gyártók között, így senki sem közli, hány szellőzőnyílással látták el, de ezt azért nem nehéz megszámolni. Nem kevesebb, mint 18 nyílás található rajta, melyek egy rendszert képeznek, hiszen hiába áramlik be elöl a levegő, ha nincsenek kiképzett csatornák, és hátul nem tud távozni a meleg és a pára. Pántjai nagyon könnyen és gyorsan állíthatóak és a már említett Strap-Quick-Change-nek köszönhetően nem csak mosáshoz tudod levenni egy mozdulattal, hanem más színűre is cserélheted, így könnyen illeszthető a bringád, vagy ruháid színéhez. Lehet, hogy valakinek ez úri hóbort, másoknak viszont reális megoldás. Napellenzője állítható, sőt szükség esetén cserélhető. Érdemes viszont a csavarok nyomatékát vásárlás után ellenőrizni, mert nekem az első bringázás közben fellazult, és nagy tempónál „felnyílt”. Azóta nem volt vele gond, tehát húzd meg jól, és ennyi. Nagyon kényelmes sisakkal volt dolgom, illetve van, hiszen tartós tesztet készítünk róla, a szellőzése az eddig próbált trail sisakok közül a legjobb, a színe pedig telitalálat. Ehhez képest ami a legmeglepőbb, hogy tudásához képest meglepően kedvező árú, bár ezért lehet kapom majd az ívet, de tény, hogy egy csúcs trail sisakért a 39 900 forintos vételár egyáltalán nem sok! A színes pánt pedig 5 900-ért vehető meg hozzá. Természetesen hozzá illő montis szemüveg is érkezett Sintryx néven, aminek a tesztjét szintén hamarosan olvashatjátok! Forgalmazó: Eyeland Kft. Elérhetőség:  www.rudyproject.hu Ajánlott fogyasztói ár: 39 990 Ft
  • XCO világkupa Albstadt: a világbajnokok domináltak!
    Első európai versenyéhez érkezett az XCO világkupa-sorozat. A hétvégi eső miatt csúszóssá vált pályán izgalmas versenyeket láthattunk. Beszámoló a magyarok eredményeivel! Stellenbosch után hosszabb szünet következett, több mint két hónapot kellett várni az elkövetkezendő világkupára, melynek a németországi Albstadt városa adott helyet. Itt debütált az új elv is, miszerint a pénteki XCC verseny első 16 helyezettje indulhat a vasárnapi elit XCO futam első két sorából. A Cross Country Short Track formátumról a következőket érdemes tudni: ~25 perces futam Világkupa pontok az első 5 helyezettnek (10-6-4-2-1) Első 16 helyezett sorrendben az XCO verseny első két sorát adja Ugyanazt a kerékpárt kell használni az XCO versenyen, amivel XCC-n indultak Az albstadti XCO pálya 4,2 km hosszú és körönként 190 méter szintemelkedést tartalmaz. Alapesetben nem tartozik a legtechnikásabb nyomvonalak közé, viszont a versenyt megelőző napokban rengeteg eső esett, így még vasárnap is sáros pályán zajlottak a versenyek. Nők Az XCC futam nem hozott nagy meglepetést, Annika Langvad (Specialized) nyert, ezzel megszerezve a „pole pozíciót”. Benkó Barbara (Ghost Factory Racing) remekül versenyzett, 5. helyen zárt, így vasárnap az első sorból indulhatott. A top versenyzők közül egyedül Helen Grobert (Cannondale) hiányzott, visszatért viszont komoly sérüléséből a tavalyi évben sikert-sikerre halmozó Yana Belomoina (CST Sandd American Eagle). Az 5 körös verseny felvezető körében Kate Courtney (Specialized) állt az élre, őt Gunn-Rita Dahle (Merida), Jolanda Neff (Kross Racing Team) és Pauline Ferrand-Prévot (Canyon-SRAM) követték. A csúszós talaj sokakat már egyből az elején megtréfált, hátracsúszott Annika Langvad és Sabine Spitz (Wiawis) is. Utóbbi még kerekeket is cseréltetett a depóban, abban bízva, hogy a komolyabb mintázatú gumikkal még menteni tudja a versenyt, de végül feladta a küzdelmet. A mezőnyből abszolút kiemelkedett Jolanda Neff, már az első körre fél perc fölötti előnnyel fordult, innentől kezdve megközelíthetetlen volt. Felfelé talán még páran tudták volna tartani a tempóját, de lefelé olyan magabiztossággal haladt, hogy senkinek sem volt esélye felérni rá, így világbajnokhoz méltó rajt-cél győzelmet aratott. A második helyen sokáig Alessandra Keller (Thömus) haladt, annak ellenére, hogy két horrorisztikus bukást is bemutatott egymást követő két körben. Az utolsó körben aztán hatalmas csata alakult ki a dobogós helyekért Keller és a CST Sandd American Eagle csapat két versenyzője, Belomoina és Anne Tauber között. Végül mindketten megelőzték a fiatal svájcit, Belomoina visszatérő versenyén 2. lett, míg Tauber megismételte az első világkupán elért 3. helyet. Az 5. pozíciót a hazai pályán élete versenyét teljesítő Elisabeth Brandau (EBE-Racing Team) szerezte meg. Benkó Barbara az 56. helyen zárt. Férfiak Julien Absalon (Absolute Absalon) visszavonulása az albstadti világkupa előtt került bejelentésre, annak ellenére, hogy előzetes információk szerint korábban még teljes szezont tervezett. Az XCC verseny itt egyből komoly meglepetéssel indult, ugyanis Nino Schurter (Scott-SRAM) technikai probléma miatt egyből a mezőny végére került, majd fel is adta a versenyt. Nem tisztázott, hogy a prototípus stádiumban levő Eagle Etap váltó hibázott-e, vagy egyszerűen csak leesett a lánc, de a világbajnoknak így meg kellett elégedni a 17. rajthellyel. Az új Cannondale FSi nyergében Manuel Fumic (Cannondale Factory Racing) leesett lánc miatt került hátra. Az XCC futamot Mathieu Van der Poel (Corendon–Circus) nyerte, annak ellenére, hogy sajkacsont-törés miatt a hét elején még gipszben volt a keze, másodikként az első világkupát nyerő Sam Gaze (Specialized) zárt. Az XCO futamon Schurter egyből bebizonyította, hogy a 3. sorból is tud olyat rajtolni, hogy egyből a mezőny elejére kerüljön. London olimpiai bajnoka Jaroslav Kulhavy (Specialized) már az első körben feladta a versenyt technikai gondok miatt, majd a Specialized csapat balszerencséjére Samuel Gaze sem bírta a legjobbak tempóját, majd defekt is hátráltatta. Szintén defekt vetett véget Mathias Flückiger (Thömus) dobogós álmainak, aki vezető pozícióból volt kénytelen kiállni kereket cserélni. Schurter győzelmét egyedül Stéphane Tempier (Bianchi) veszélyeztette, de a franciának ismét meg kellett elégednie az ezüstéremmel. A harmadik helyre Van der Poel érkezett, megelőzve Maxime Marotte-ot (Cannondale). Ötödikként Jordan Sarrou (KMC EKOÏ SR Suntour) zárt. Parti András (Waberer’s TREK) 56. lett. Magyar eredmények: Benkó Barbara (Ghost Factory Racing) – Elit nők 56. Parti András (Waberer’s TREK) – Elit férfi 56. Dina Márton (Magyarország)– U23 férfi 17. Palumby Zsombor (Magyarország) – U23 férfi 64. Valter Attila (Magyarország) – U23 férfi 72. Képek: RedBull Content Pool – Bartek Wolinski RedBull TV
  • Giro d’Italia 2018: Simon Yates tovább szárnyal
    Harmadik szakaszgyőzelmét aratta az idei Giro d’Italián a rózsaszín trikós Simon Yates (Mitchelton-Scott). A 176 kilométer hosszú 15. szakaszon az utolsó 17-18 kilométeren gyakorlatilag senki és semmi nem veszélyeztette az elsőségét.     A becenevek adásában mindig oly lelkes olasz sajtó az “Il Sanguinaccio Volante”, azaz “A Szárnyaló Fekete Puding” néven kezdte nemrég emlegetni Simon Yatest. A fekete puding Yates szülővárosa, Bury miatt van, amely részben e tipikus angol ételnek egy speciális fajtájáról is ismert, a szárnyalást pedig az elmúlt két hétben látottak alapján valószínűleg nem nagyon kell magyarázni. A 15. szakasz előtt két győzelme és két második helye is volt már, magabiztos előnnyel vezeti az összetettet, s megroggyanni, holtpontra jutni se nagyon láthattuk még eddig a verseny során. A Giro d’Italia második teljes hetét záró 15. szakasz (Tolmezzo-Sappada) 176 kilométer hosszú volt, és egy 3. és három 2. kategóriás emelkedő várta a versenyzőket, valamint egy szintén emelkedő befutó, amely azonban nem kapott kategóriabesorolást. Ez volt az idei Giro egyetlen igazi Dolomitok-szakasza, kevésbé ismert hegyszínekkel. Nagyjából 70 kilométer után állt végleg össze a nap szökevénycsapata, egy 24 fős csoport, melyből a 2. kategóriás Tre Croci emelkedőjét már csak öten élték túl: Dayer Quintana (Movistar), Giulio Ciccone (Bardiani-CSF), Giovanni Visconti  (Bahrain -Merida), Niko Denz és Mikael Cherel (Ag2R). A következő emelkedő a Passo di Sant’Antonio volt, nagyjából 30 kilométerrel a szakasz vége előtt, s itt a legfontosabb eseményt kétségkívül Fabio Aru (UAE Team Emirates) leszakadása jelentette. Aru végül 19 és fél perc hátránnyal ért célba. Simon Yates a Costalissoio emelkedőjén, 18 kilométerrel a cél előtt támadott először. Ekkora a nagyjából két tucatnyi versenyzőből álló főmezőny kettészakadt, elöl tekert az összetett első hét versenyzője közül hat, azaz Yatesen kívül Tom Dumoulin (Team Sunweb), Domenico Pozzovivo (Bahrain-Merida),  Thibaut Pinot (Groupana-FDJ), az aktuális fehér trikós Miguel Angel Lopez (Astana) és a korábbi fehér trikós Richard Carapaz (Movistar), s csupán a szakasz előtt 5. helyen álló Chris Froome (Team Sky) hiányzott innen. Ő a második csoportban tartózkodott további top20-as versenyzőkkel egyetemben. A szökevények közül ekkor már csak Niko Denz bírta, de ő sem sokáig, nagyjából akkor fogták be a többiek, amikor Yates másodszorra is megindult. A rózsaszín trikós első kísérlete tehát még nem járt sikerrel, Tom Dumoulin vezetésével felértek hozzá a többiek, másodjára azonban már eredményesnek bizonyult a támadás. Nem volt ez olyan látványos, mint a korábbi esetekben, ám eredményes mindenképp, végül újabb 41 másodpercet vert (+időjóváírások) közvetlen riválisaira. Érdekesebb volt a verseny szempontjából, hogy az öt együtt tekerő kerékpáros mit kezd egymással. Volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, Dumoulin és Thibaut Pinot (Groupama-FDJ) otthagyja a többieket, később Dumoulin diszkréten jelezte, hogy másoknak is ki kellene vennie a vezetésből a részüket. Végül Dumoulin volt az, aki (átmenetileg) leszakadt a többiektől, de aki azt hitte, hogy itt vége a címvédő napjának, az nem ismeri őt eléggé. Természetesen, az utolsó pár száz méterre visszaküzdötte magát a másik négy versenyzőhöz, végül harmadik helyen ért be. Abban, hogy az  összetettben 3-6. helyen álló versenyzők is stabilizálni tudták a helyüket a hátrébb helyezkedőkkel szemben, nem kevés érdeme volt a hollandnak. Az összetettben tehát annyi változás, hogy Chris Froome, aki végül 1 perc 32 másodperccel később ért célba a szakaszgyőzteshez képest, visszacsúszott a 7. helyre. Simon Yates 2 perc 11 másodperc előnnyel megy a a pihenőnapra, hogy aztán egy 34,2 kilométeres egyéni időfutammal folytatódjon kedden a verseny. Összefoglaló videó a szakaszról:  Top 10 a szakaszon: 1 Simon Yates (GBr) Mitchelton-Scott 4:37:56 2 Miguel Angel Lopez (Col) Astana Pro Team 0:00:41 3 Tom Dumoulin (Ned) Team Sunweb 4 Domenico Pozzovivo (Ita) Bahrain-Merida 5 Richard Carapaz (Ecu) Movistar Team 6 Thibaut Pinot (Fra) Groupama-FDJ 7 Alexandre Geniez (Fra) AG2R La Mondiale 0:01:20 8 Davide Formolo (Ita) Bora-Hansgrohe 9 Pello Bilbao (Spa) Astana Pro Team 10 Sam Oomen (Ned) Team Sunweb Összetett top 10: 1 Simon Yates (GBr) Mitchelton-Scott 65:57:37 2 Tom Dumoulin (Ned) Team Sunweb 0:02:11 3 Domenico Pozzovivo (Ita) Bahrain-Merida 0:02:28 4 Thibaut Pinot (Fra) Groupama-FDJ 0:02:37 5 Miguel Angel Lopez (Col) Astana Pro Team 0:04:27 6 Richard Carapaz (Ecu) Movistar Team 0:04:47 7 Chris Froome (GBr) Team Sky 0:04:52 8 George Bennett (NZl) LottoNL-Jumbo 0:05:34 9 Pello Bilbao (Spa) Astana Pro Team 0:05:59 10 Patrick Konrad (Aut) Bora-Hansgrohe 0:06:13

Biciklista szaknévsor

Saját fiók

Facebook